buktavasban...

Jójó, tudom! De hát nálunk most nincs olyan kánikula, vili?

Magyarországon voltunk egy egész hónapig, és azalatt megtanultam egyet s mást drága sógórnőm felügyelete alatt, plusz kaptam tőle egy dagasztótálat is, úgyhogy mostmár annyira korrekt lángosokat és foszlós-fonott tejeskalácsokat tudok készíteni (dagasztom és kelesztem is ám, ez nem DNK!), hogy már variálni is merem, és ezúttal szilvalekváros buktát sütöttem öntöttvaslábosban (igen, még mindig bálványozom a kokottomat :-).

Hozzávalók:
- 500 gr liszt
- 2 tojás + 2 tojás sárgája
- 50 gr vaj + egy kevés a kivajazáshoz
- 100 gr porcukor
- csipet só
- 30 gr élesztő
- 2-4 dl tej

Kimérem a hozzávalókat, az élesztőt felfuttatom (mostmár tudom hogy ez mit jelent!) másfél deci meleg és cukros tejben, majd a maradék tej, és a két tojássárgája kivételével összedolgozom a hozzávalókat.
Namost a tej kérdése: az eredeti receptben 4 deci van, ebből a sogórnőm max. 3 decit szokott beletenni, nekem jó ha két decit felvesz a liszt, de még ezzel a mennyiséggel is egy hajszálnyival mancsosabb a tészta mint kéne, de sebaj, a maradékot megiszom.
Alaposan összegyúrom a tésztát, dagasztom s közbe dalolok, majd lezárom a kelesztőtál tetejét, kiengedem belőle a maradék levegőt, és egy jó meleg helyre teszem kelni, úgy 40 percre, amíg nem "pukkan". Miután "pukkant" újra átdagasztom a tésztát, és újra megkelesztem "pukkanásig", végül harmadszor is megismétlem. Így összesen majdnem két órát kel.
Az utolsó kelesztésnél bemelegítem a sütőt a legnagyobb fokozatra, a vaslábost alsó harmadát kivajazom, a tésztát kinyújtom kisujjnyi vastagra, féltenyérnyi darabokra szabdalom, szilvalekvárt halmozok a közepükre, gombócot formázok belőlük, és sorban kirakom velük a vaslábos alját.
Tojássárgájával ecsetelek, és egy picit még pihentetem, közben a maradék tésztával játszok, és termelem a jobbnál-jobb ötleteket a felhasználásukra (ezúttal brióst sütöttem a maradékból muffintepsiben).
Beteszem a sütőbe a lábost, leveszem a hőt 190 fokra, és a sütő elé telepszem törökülésben, figyelve hogy ébredeznek a kisbukták :-)
Nem tudom mennyi ideig sült, olyan 30 perc lehetett, szúrópróba-szerűen ellenőriztem, hogy átsült-e, aztán lefotóztam. :-)
Jóétvágyat!

1100 kalória

Á nem, nem tüntem el örökre, dehogy! Csak hát az van, hogy soványítókúrát végzek nagy lelkesedéssel és orvosi felügyelet mellett, úgyhogy nem főzök. Az orvosi felügyeletem arról a bizonyos menzáról táplálkozik, úgyhogy emiatt se fő a fejem, én meg nyugodtan ehetem azt ami elő vagyon írva, és hát azon bizony nincs nagyon mit beposztolni.

Beírhatnám, hogyan kell natúron csirkemellet-pulykamellet-halat sütni, meg levest főzni, meg hatékonyan kikanalazni minden csepp joghurtot a pohárból, csak hát ugye annak nem lenne semmi értelme. Ezért van szünet.

Viszont egyre cingárabb vagyok, széplek és gyönyörlök, úgyhogy tessék drukkolni olyanokat, hogy hajrá!, meg csak így tovább!, meg hogy... na jó nem adok ötleteket :-)

Best chicken ever!

Jamie recept. Eszméletlen!

Hozzávalók:
- 1 szép egész csirke
- 2 citrom
- 1 csokor friss zsálya
- 1/2 liter zsíros tej
- 1 pálcika fahéj
- 10 db pucolatlan fokhagyma-gerezd
- durva tengeri só
- vaj, olivaolaj
- sütőpapír (trükk!)


A citromoknak csak úgy késsel vastagon levagdosom a héját, és szeletekre vágom, a zsályacsokor szárait is lemetszem egy mozdulattal, majd a leveleket, a citromhéj kis részét és néhány citromszeletet félrerakok, a többi héjat, citromszeletet és zsályaszárat a csirke belsejébe tuszkolom, meglocsolom egy kis olajjal, és alaposan átdörzsölöm sóval.
Egy vastag falú öntöttvas edényben (cocotte) olajat és vajat hevítek, és a forró keverékben a csirke minden oldalát hirtelen pirosra pirítom, majd kiemelem az edényből, és kiöntöm belőle a barnára barnult olajas-vajas szaftot.
Visszahelyezem a csirkét a kokottba, köréöntöm a tejet, mellédobálom a maradék citromszeleteket, és héjakat, a fokhagymagerezdeket, a fahéjat, a friss zsályaleveleket, és két diónyi darab vajat, majd leszakítok egy nagy ív sütőpapírt, összegyűröm, alaposan bevizezem, majd befedem vele az edény tartalmát, és a 190 fokra előmelegített sütőben másfél óra alatt készre sütöm.

A zsíros tej a végén a fokhagyma, a citrom, a fűszernövény közreműködésével illatos túróvá áll össze, a hús vajpuha lesz, és ízletes. Érdemes kipróbálni, mert fantasztikus.

Beindult a (súly)Vesztőhely...

...azaz a Bazi Nagy Közös Fogyiblog!
Részletek a helyszínen, tessék jelentkezni sokan-sokan!!!

http://sulyvesztohely.blogspot.com/

Sztár kerestetik - review

A nagy hallgatásaimból gondolom kiderült, hogy nem mostanában élem az ihletettebb korszakomat, úgyis mondhatnám uborkaszezon van, vagy netán a tavaszi fáradság teszi (még arra sincs erőm hogy vitába kezdjek a lazachabról), viszont az ebből az állapotból való mielőbbi felgyógyulás érdekében folyamatosan a cuisine.tévét bámulom, némi inspirációért.
Tegnap már-már fellelkesített egy krumplis recept aszalt fügével, és a halas VKF!-re is roppantul készülök, de a legjobban mégis egy The next FoodNetwork Star címre keresztelt konyhai valóságshow rázott fel fásultságomból, s ha főzni nincs is kedvem, az eleddig leláncolva tartott, gonoszkodni is képes, kíméletlen kritikus mindazonáltal felébredt lelkemben.

Nem mondom, állati nagy tülekedés lehet a kereskedelmi adók környékén főzőshow-vezető-posztért, ha már valóságsót is rendeznek a kedvéért, de tény, hogy az amerikai Food Network rendezett egy ilyet, és már a negyedik évadnál tartanak, soha ki nem fogyva az amatőr séfpalántákból.

A koncepció a következő:
Mint minden rendes ilyen-olyan kornyikálós, ugrabugrálós, megasztáros showba, itt is beválasztottak nem-tudom-pontosan-mennyit, de lehetőleg a társadalom minden rétegéből kikerülő játékost (egyikük sem részesült szakácsképzésben sohase), összezárták őket egy házban, és folyton főzniük kell.
Ez a műsor, amit én láttam, már valószínűleg igencsak előrehaladott állapotban lehet, mert nekem be kellett érnem nyolc szereplővel, a többi nyilván már kiesett. Viszon így már, hogy elhullt a férgese, sokkal izgalmasabb a verseny.

A szereplők bemutatása következik:
- 1 db átlagfehér átlagférfi. Nevezzük Timid Boynak, mert az egyetlen, ami átlagon fölüli benne, az a félénkége. Magától még mosolyogni sem mer, de mindent gépiesen elvégez, amit kiadnak neki.
- 1 db szőke cicababa. Harmónia Barbi, mert Harmony a neve. Nem vagyok szőkenő ellenes, és utálom a kapcsolódó vicceket, de be kell látnom, hogy azért létezik ez a fajta célcsoport is, és Harmónia Barbi tökéletesen megvalósítja a fajtáját.
- 1 db színesbőrű férfi. Legyen Dundi Rapper, mert nagyon dundi (de tényleg nagyon), és olyan rapperesen adja elő magát, viszont vicces.
- 1 db színesbőrű nő. Karibi Forgószélnek hívom, mert karibi, és tele van energiával, és mindig mosolyog, és mindig jókedvű, és nagyon-nagyon szimpatikus úgy ahogy van!
- 1 db újmexikói háziasszony. Hisztis Tyúk lett a neve, amitől még érdemei elismerése mellett sem tudok szabadulni, majd később kiderül miért. Amúgy egy rendkívül attraktív, mondhatnám gyönyörű nőről van szó, olyan Erdélyi Mónika típusú szépség, első pillantásra kamera elé termett.
- 1 db göndör szépfiú. Hyperaktív Bodorka a neve. Ő képviseli a bohémek világát. Csak az a baj, hogy folyton pofákat vág, bohócodik és egy pillanatra sem bír nyugton maradni, ha éppen nem ugrik szaltókat, akkor is csöndesen rugózik a lábain. De legalább tehetséges, és jó a beszélőkéje.
- 1 db meleg szerelmespár. Simán csak Meleg Szerelmespárnak hívom őket. Valahogy úgy próbálják eladni magukat, mint az a magyar páros az RTL Klubbon, nem jut eszembe a nevük, és nem tudom, hogy megy-e még a műsoruk, de a hideg is kirázott tőlük. Az egyetlen különbség köztük, hogy ezek ketten nem magukba szerelmesek, hanem egymásba.

A tegnapi műsor témája az Olasz konyha volt. Először is egy olasz pizzaművész látogatta meg őket, sütött nekik egy pizzát inspirációnak, aztán mindenki kapott egy darab pizzatésztát, hogy akkor nosza, alkossanak. Ált ott egy nagy asztal, amin minden, de minden volt, csokitól kezdve a kacsakonfitig, a gyömbéren át a kalamárig az összes lehetséges hozzávaló. Volt rá 25 percük, aztán kamera és zsűri elé kellett állniuk egyenként. Egy valóságos főzőműsort kellett imitálniuk, studiókonyhában, és a maguk kútfejéből előadni a pizzasütés művészetét.
Timid Boy nem alkotott semmi különöset, Harmónia Barbi idegesen végigőzte és vihogta az egész felvételt, Dundi Rapper mindjárt az első percben legalább 20 dkg lisztet kanalazott ki a deszkára, majd értelmesen megmagyarázta, hogy ez azért kell, hogy a (készen kapott)tészta ne ragadjon a kezéhez, Karibi Forgószél volt az egyetlen aki időre be tudta fejezni, szórakoztató volt, és még jóétvágyat is kívánt hozzá, Hyperaktív Bodorkát nem láttam, mert nagyon kellett pipilnem, a Meleg Szerelmespár margerita pizzát sütött, és közben elmesélték, hogy nemsokára megszületik a gyerekük (erre aztán az élettől is elment a kedvem). Hisztis Tyúk külön mondatot érdemel, ő ugyanis hosszú lila körmökkel állt neki zöldséget darabolni, és sikeresen le is vágta az egyik körmét, meg egy darabkát az ujjából is, de nem nézett ki túl vészesnek a dolog, úgyhogy csak bejódozták és beragtapaszozták neki. A felvétel végére már ajuldozott, hogy nagyon fáj az ujja, és képes volt bevitetni magát a kórházba, ahol a doki leszedte neki a tapaszt, újra áttörülgette jóddal, újra betapaszozta, és hogy azért mégis úgy tegyen mintha tényleg csinált volna valamit, adott még egy szurit a csajnak. Hisztis Tyúk attól a pillanattól kezdve, hogy a doki megérintette az ujját, egészen addig míg ki nem húzta a karjából a tűt, egész végig megállás nélkül sikoltozott, nem túlzok, szó szerint sikoltozott, és azt kiabálta, hogy finomabban! mondom finomabban! Na, ezért Hisztis Tyúk. Rémes belegondolni is, hogy mit művelhetett ez a csaj amikor például szült! Persze jó amerikai szokás szerint a sminkes nőtöl a főproducerig mindenki biztosította őt együttérzéséről és részvétéről, mindenek kisírhatta magát a vállán, és megkérdezték tőle, hogy egy ilyen tragédia után is készen áll-e folytatni a showt, majd néhány percig istenítették kitartó hősiességéért.

Ilyen izgalmak után aznapra már nem volt több tennivalójuk, úgy hogy este csak dumcsiztak, meg összeállították a portfoliójukat, mert másnap meg kellett jelenniük a producerek előtt, állásinterjút imitálva, ahol be kellett számolniuk a tervezett műsoruk koncepciójával. Karibi Forgószelet és Hyperaktív Bodorkát imádták, Harmónia Barbinak végleg megpecsételődött a sorsa, Hisztis Tyúk meg újabb meglepetést okozott. Kiderült, hogy neki valóban használható műsorterve van, ugyanis nem volt ő mindig ilyen szépségesen karcsú, mutatott egy képet, amin még Dundi Rappernél is termetesebb volt, olyan két Padödőnyi lehetett a súlya, és teljesen egyedül, egy szuper és változatos és egészséges étrenddel (amiket a műsorában is meg akarna főzni) fogyott le ilyen gyönyörűségesre. A zsűri a sikoltozós incidens óta már lemondott róla, de ezzel a húzással valszeg visszakapaszkodott a dobogóra, és engem is elkezdett érdekelni.

A második nap végén Harmónia Barbit kigolyózták, a többiek pedig, miután zokogtak még egy sort Barbiért, egy pazar vacsorába folytották kárörvendésüket bánatukat.

Izgatottan várom a folytatást, a következő műsorban állítólag maguk vásárolnak majd be egy piacon, és duetteket főznek sztárséfekkel (na persze nem Nigella, Jamie, Gordon vagy a maradék Duci Hölgy utazik oda lecimbizni a srácokkal, csak amolyan kereskedelmi csatornás sztárséfekkel ismerkednek, de azért biztos vicces lesz).

Kész horror!

Az előbb a cuisine.tv-n egy kanadai szakács megfogott négy hatalmas szelet gyönyörű friss lazacot, bedobta az aprítóba és egyszerűen ledarálta! Több ezer forint értékű lazacot darált le! Hát ember ez?! Miért nem adja oda mindjárt a macskának?!
Azt mondja, hogy lazachabot készít. Hány embernek? Egy hadseregnek?

Nos, szerintem a lazachab igazából emberiség elleni bűntett.

Szülihétvége

Hétvégén tartottuk a férjecském 37. születésnapját, és miután felírtam az idei követeléseit, nekiálltam sütni-főzni.
Az előírt menü a következő volt:
Legyen meggyleves, nagy halom rántott hús, rizibizi, kukoricasaláta, valami mákos-mazsolás, banánturmix, csokiból főzött forró kakaó nagyon sok tejszínhabbal, és aszaltgyümölcsös muffin.

Körülbelül tudtam, hogy ezeket fogja kérni, mert készíthetek én akármilyen puccos étket, neki akkor is ez a menüsor marad az abszolút kedvence, bár máskülönben minden kreációmat jóízűen falja föl, és meglepően gourmet. De gyermekkorának megszokott ízeitől akkor sem tud elszakadni (van még a vadas, meg a paradicsomos húsgombóc) és én, mint jó feleség, igyekszem a kedvére tenni.

Körülnéztem bloggerberkekben is némi inspirációért, és három blogger segítségét is igénybevettem a menühöz.

Először is elkészítettem Juc meggylevesét. Jómagam nem igazán vagyok oda a gyümölcslevesért, a meggylevest meg különösen utálom (túlságosan meggyes az én ízlésemnek), következésképp mielőtt meg nem ismertem az uramat nem is tudtam gyümölcslevest főzni. Amikor aztán kiderült, hogy egy meggyleves-fannal jegyezkedtem el magam, elővettem a leendő anyósomat, és megkértem, hogy tanítson meg rendes anyucis-meggylevest készíteni. Ő adta tippet, hogy pudingporral sűrítsem be, és azóta úgy is csináltam mindig, de most elfogyott a magyar porom, és a francia változat (hiába ugyanaz a márka) valamiért nem alkalmas erre a feladatra, és így találtam rá Juc receptjére, ami jól bevált. Nagyon jól bevált! Az ünnepelt szerint konkrétan finomabb lett mint az anyukájáé. Ez már bók a javából!

Ami a rántott húst illeti, időszerűnek találtam, hogy mostmár tényleg kipróbáljam a mérsékelten macerás és zsírszegény változatot, amit a Konyhablogon láttam, és Tilosaza, meg a poszthoz kommentelő t3v ötletét kombinálva megalkottam az én tepsis rántotthús receptemet:
A csirkemelleket a szokásos módon kiklopfoltam, és bepaníroztam (a sót szigorúan a tojáshoz kevertem), majd egy nagy tepsit kibéleltem alufóliával, ráöntöttem 3 evőkanál olajat, és az ecsettel egyenletesen szétkentem a tepsin. A bepanírozott hússzeleteket szépen egymás mellé az olajos tepsire fektettem, és fölfelé tekintő oldalukat olajspriccnivel vékonyan, de teljes terjedelmükben bespricceltem. A 240 fokra előmelegített sütőbe toltam, és izgatottan lestem hogy mi történik. Mikor már úgy sejtettem, hogy az alsó felük megsült, és ha megpróbálom megfordítani a szeleteket, akkor nem ragadnak oda, kivettem a sütőből, megfordítgattam őket, és tovább sütöttem egészen addig, míg olyannak nem tűntek, amilyennek egy rendes rántott húsnak ki kell néznie. Elég hamar megsült, és mondhatom tökéletes lett. Jószívvel ajánlom kipróbálásra.

Szerencsére a "valami mákos-mazsolást" nem határozta meg közelebbről, mert lévén, hogy ez nem egy igazán mákos ország, ha tegyük föl mákosrétest kíván, akkor igencsak bajban lettem volna. Még a mákos guba se egy könnyű menet, mert a baguette mindenre jó, csak gubának nem. Kipróbáltam viszont kicsi Vú kelt palacsintáját. Aztán másnap megint kipróbáltam, és ha nem fogyott volna ki két nap alatt az eddig titokban őrizgetett hazulról csempészett darált mákkészletem, akkor ma is ki kellene próbálnom egy adagot, meg valszeg holnap is. Egyszerűen eszméletlen finom, bár amikor összekutyultam a tésztát nem néztem ki belőle sokat, mert folyós volt és élesztőszagú, aztán egy órát kelesztettem, és akkorra már gyönyörű fehér habbá nőtte ki magát, pillanatok alatt kisütöttem a plecsniket, és raktam, és mákoztam és locsoltam (mézes-olajos tejjel) és mazsoláztam. Soha többé nem kísérletezem francia mákosgubával, mert megvan ez a sokkaldesokkal jobb "valami mákos-mazsolás".
...Khmm... csak az a baj, hogy egészen májusig nem ehetünk több kelt palacsintát, hacsak valaki nem küld nekem egy zacskó darált mákot...

A rizibizit és a kukoricasalátát saját kútfőből, és mindenféle bloggersegítség nélkül is el tudtam készíteni, a banánturmixra meg nem is érdemes szót vesztegetni, mert ezúttal is olyat óhajtott, mint régen, azaz nem a két banánból, két deci tejből, picinyke mézből, egy lehelletnyi rumból, és pirított mandulaszeletekből kevert ambróziát, hanem amilyet gyerekkorában ivott a Ferenciek terén lévő Jégbüfében (fél banán + fél liter tej). Nem tehet róla, a cocializmus művelte ezt vele.

Az igazi csokiből főzött forró csoki és gyümölcsös muffin meg folyt. köv.

Idée du jour

Olykor még a legjobb családokban is megesik, hogy mikrós készkajára, mirelitpizzára fanyalodik a família, vagy uram bocsá' zacskóslevest esznek. Ilyen kínos eset előállhat időhiány okán, vagy például azért is, mert a fő elemózsiásnak annyira begyulladt a térde, hogy a toalettre is alig bír kisántikálni, a férje pedig éjjel-nappal a második szakvizsgájára tanul francia nyelven. Enni viszont valamit mégis kell, és ilyen csávából szokott engem kihúzni a Maggi Idée du jour lazacos rizsestálja.

Nincs más dolgom vele ugyanis, mint feloldani a doboz tartalmát 1dl tejszínben és 4 dl vízben, majd 4 szelet friss vagy fagyasztott lazacot pakolni a kerámiaedényembe, köré szórni két 125 gr-os zacskó 10 perces Uncle Ben's rizst, nyakonönteni a tejszínes-vizes-poros oldattal, és 30 perc alatt megsütni a 240 fokra előmelegített sütőben.

Tudom, szörnyen hangzik, hogy ilyesmire vetemedtem, de mindenki megnyugtatására ideírom a cucc összetételét. Szerintem egy leveskockával szemben simán megállja a helyét, sőt meg merem kockáztatni, hogy még egy mirelitlasagne-nál is egészségesebb. Egy darab E sincs benne, sem semmi más, laikus által értelmezhetetlen adalék:
Hagyma, répa, póréhagyma, kukoricakeményítő, só, glükózszirup, szárítottélesztő, zelleraroma, fokhagyma, snidling, petrezselyem, olivaolaj, curry, őrült bors és kakukkfű.

(A félreértések elkerülése végett: a képen nem a kész étel látható, csak a rizzsel körbeszórt hal, a még felbontatlan doboz mellett :-) )

Fűszerteás-feketeolivás szendvicskenyér

Soha írásom olyan látogatottságot nem hozott a revüróznak, mint a másfélórás buci, vagy ahogy újabban elhíresült: "az undok fiú kenyere". A szkreppelt süti majdnem megközelítette ugyan, de utol nem érhette. Őszintén nem hittem, hogy ennyire nagyot szól majd, úgyhogy azt gondoltam, hogy amíg ilyen kedvező szelek járnak, gyorsan lehúzok még egy bőrt a témáról, és ezért a mait kicsit megbolondítottam feketeolivával, és fűszernövényekből főzött teával.

Hozzávalók:
- 1 tk zsálya (+ 1/4 tk)
- 1 tk kakukkfű (+ 1/4 tk)
- 1 tk rozmaring (+ 1/4 tk)
- 500 ml víz
- 60-70 gr kimagozott fekete olajbogyó
- 750 gr liszt
- 10 gr szárított élesztő
- 1,5 tk só
- 100 ml langyos tej
- 1 ek méz
- 1 ek olivaolaj

A vizet felforraltam, de nem nagyon , épp csak amennyire a teához kell, beleszórtam a zsályát, a kakukkfüvet, a rozmaringot, és az edényt lefedtem egy kistányérral.
Amíg a "tea" hűlt, kimagoztam az olajbogyókat, egy keverőtálba kimértem a lisztet, hozzáadtam a szárított élesztőt, a sót, a plusz 1/4 teáskanálnyi fűszereket, és alaposan elkevertem.
Egy másik tálba kimértem a mézet, a tejet, hozzáadtam az olajbogyót, és az éppen annyira kihűlt fűszerteát, hogy a kezem bírja, és a lisztes keverékhez öntöttem.
Kézzel alaposan átdolgoztam a masszát, letakartam és másfél órára meleg helyre tettem kelni.

Egy óra leteltével előmelegítettem a sütőt 200 fokra, és egy vízzel teli mélyebb tepsit helyeztem a sütő aljára.

Miután megkelt a tészta, lisztes deszkára borítottam, egy pizzavágóval négy részre osztottam, és három részt gombóczá formázva egy 30cm-es formába sorjáztam. (A negyediket egy kísérlethez használtam föl, de nem sikerült :-()
Egy ollóval X forma bevágást eszközöltem mindhárom gombócz tetején, megkentem őket olivaolajjal, majd letakarva pihentettem egy félórát.
Az előmelegített sütőben 40 perc alatt készresütöttem, közben figyeltem, és mikor külsőleg már elérte a kívánt barna színt, lazán letakartam alufóliával, hogy ne égjen meg.

Gasztrofogadom

Úgy, mint Bridget Jones, csak kicsit másképp...
Egyes számú elhatározás: Magától értetődően lefogyok tíz kilót (hogy szép legyek a legjobb barátnőm májusi esküvőjére).
Kettes számú elhatározás: szigorúan betartom a kormány napi ötszöri zöldség- és gyümölcsfogyasztására szóló felhívását.

Több nem jut most az eszembe. Rengeteg tervem van, de egyiket sem teszem kötelezővé a magam számára, mert azzal végképp elintézném, hogy semmiképp se valósítsam meg. Már csak dacból sem. "Mit parancsolgatok itt nekem?" Hiába, kicsit lázadó természet vagyok. Még nem sikerült betörnöm engem.

...

Ja, meg a szuflé. De az mindig.

Update: szkreppelt süti

Gabojsza kedvéért (akinek nem mellesleg a gyönyörű kiszúróformáim oroszlánrészét köszönhetem) összeszedtem gyorsan pár infót a keksztetkó készletről:

- így néz ki a csomagolása:


- egyetlen helyet találtam, ahol meg lehet rendelni, de szerintem ott nagyon drága, mert én 5 euroért vettem az enyémet, ők meg ugyanazt a kiszerelést 7,50-ért árulják. Párizsban amúgy minden nagyobb konyhaeszközöket árusító boltban lehet kapni.

- Millió féle mintával lehet kapni, mindenféle alkalomra. Van születésnapi, karácsonyi, húsvéti, kisfiús/kislányos, virágos stb. Az én csomagom 6 ív A4-es méretű mintás papírból áll, két pirosszíves ív, két barna-kacskaringós és egy-egy újévi hejehujás valamint zenebonás lap van a csomagomban:

(kattints)

- Természetesen nem csak keszre lehet rásütni, csak a fantázia szegénysége szabhat határt a felhasználási módok sokaságának. Példának okáért piskótára is süthetjük, vagy még azt találtam ki, hogy fehércsokit olvasztok majd, a papírra kiszúróformát teszek, és belecsorgatom a csokit. Lesz mintás csokim :-)

Van még valami kérdés?

Szkreppelt süti

Nem tudom ugyan egészen pontosan, hogy mi a Scrapbooking (vagy ahogy odahaza írják: szkrep), és azt sem hogy mi a célja, nekem kicsit zavaros ez a mostan dühöngő scrap-mánia, de a nők úgy látszik szeretik. Én csak annyit látok rajta, hogy vesznek egy kartonlapot, és annyi fotót, betűt, kacskaringót, virágot és egyéb bizbazt ragasztanak rá, hogy lehetetlen felfogni az alkotás értelmét.

Viszont Scrapcooking már egészen más! Ezek kekszre sütött kacskaringók és virágok, szóval nem pusztán önmagáért való dolog, és nem is olyan átláthatatlan, hanem nagyon is csinos.
Már tavasszal is láttam ilyet Párizsban, de nem is tudom miért, akkor nem vettem meg, ám most lecsaptam rá, hazahoztam, és gyorsan ki is próbáltam. Működik:

Ez tulajdonképpen nem más, mint egy mintás sütőpapír, ami sütés közben rátetkózza a kekszre a kacskaringóit. Nagyon egyszerű a menete, akármilyen kekszreceptet használhatunk hozzá, épp csak vékonyra kinyújtjuk a tésztát, kiszaggatjuk, és az egyik oldalát egy ecsettel vékonyan bevizezzük hidegvízzel. A vizezett oldalával lefelé a mintás sütőpapírra helyezzük, és előmelegített sütőben kisütjük a kekszeket. A túlsütés nem tesz jót a projectnek ;-)

Valaki árulja el...

...de nagyon gyorsan, hogy ha egy magyar receptben az van, hogy 1/3 kocka friss élesztő, akkor az grammokban mennyit jelent?
Mert itten 25 gr egy kocka élesztő, de emlékeim szerint otthon nagyobb volt.
Sürgős!!!

Tisztelettel jelentem...

... hogy Starfokker gyümölcskenyere a legjobb gyümölcskenyér ever!
Hatalmas lett, 32 cm-es formában sütöttem meg, és folyton attól rettegtem, hogy mikor folyik ki belőle, de nem folyt ki, viszont szép magas lett, így már értem miért kell bele két csomag sütőpor is. És legalább két órán át sült. És muszáj lefedni alufóliával, mert különben megég.
Gyakorlatilag ugyanazt a receptet használtam, mint ami a Háromszor Tejbegrízben írva vagyon, azzal a különbséggel, hogy barackdzsem helyett málnalekvárt használtam, és a szilvát s mazsolát aszalt fügével és datolyával helyettesítettem, és a barackkal együtt mindet beáztattam a teába (Earl Grey).


u.i.: Ja, és sós vaj helyett a Grand Épicerie-ben vett angol brandy-vel kevert vajjal kentük meg, ami utóbb kiderült, hogy nem is olyan jó ötlet (bár eszméletlen finom), mert Cserke borlevese, és a vacsorához elszopogatott bordói után már amúgy is kissé spiccesek voltunk, és ez végképp betett. Soha életemben nem fogyasztottam annyi alkoholt együttvéve, mint amennyit a calvadosos tejfel óta ledöntöttem.

Egy csomag lilakrumpli karácsonyi köretté való konvertálásáról...

Azt hiszem szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy én készítem a legfinomabb krumplipürét az egész világon. Lehetséges persze, hogy ez nem igaz, de azok közül, amiket valaha kénytelen voltam megkóstolni, egészen biztosan az enyém volt a legfinomabb, sok vajjal, és tejföllel, és sohasem paszírozom át mint az angolok, hanem csak úgy villával töröm össze, hogy darabos legyen, olyan rusztikus.
Kézenfekvő volt tehát, hogy abból a csomag lilakrumpliból, amit Párizsban vettem, és ami kiütésel győzött a betervzetett málnás endívia fölött (elhalasztva másnapra), szóval ebből a rakás fura is görcsből pürét készítek majd. Érdekes volt.

Helyzetjelentés

1. A DéeNKásoknak: Láttam a kommantok között, hogy akadtak problémák az evőkanálnyi élesztő pontos mennyiségét illetően, úgyhogy a mait kimértem, és pontosan 10 gr szárított élesztő kell bele.

2. Postásbácsi most hozta meg a vajformázómat. Nagyon szép. Tudja valaki, hogy hogyan kell használni? :-))) Úgy értem, teljesen olvasszam meg a vajat, vagy csak tegyem ki a hűtőből, és ha már kenhető, akkor egyszerűen csak tuszkoljam bele? Van ennek valami trükkje?