A másfél órás buciIgen kérem szépen, jól olvasta. A 12 órán keresztül kelesztett házikenyérnek egy időre befellegzett. Legalábbis az én háztartásomban.
Néhány hete egy francia nyelvű blogon, ahol a blogger épp nagy lelkesen prezentálta a mostanában sokak által (
például általam) igen favorizált dagasztás nélküli kenyerét, egy szemtelen kommatoló fennhéjázó modorban kezdett hencegni, hogy "
Hja kérem, ez már lejárt lemez! 12 órás kelesztés? Piha! Ugyan, ne töltse itt feleslegesen az idejét a mélyen tisztelt publikum, tessék csak bátran átfáradni az én kis blogomra, mert én, kerem szépen, ugyanilyet tudok mindössze másfél óra alatt." Nem szeretem ugyan az ilyen arrogáns frátereket, de ha ezzel az volt a célja, hogy felhívja magára a figyelmet, akkor sikerült neki.
Azt mondtam magamnak, hogy "
Cc-cc-cc, majd hiszem ha látom!", és azzal átszörföltem a blogjára. Elolvastam, lefordítottam, felvéstem a receptet egy cetlire, aztán belöktem a fiókba, hogy majd ha egyszer lesz egy unalmas délutánom, akkor letesztelem az ürgét.
Végül ma délben kiderült, hogy már egy morzsányi kenyér sem maradt vacsorára, úgyhogy vagy elmegyek boltba, vagy megpróbálom azt a híres másfélórásat. Ha ehetetlennek bizonyul, akkor este még mindig elugorhatok a boltba.
Nos, ezennel ünnepélyesen megkövetem azt az ismeretlen urat, mert bár lehet hogy a modorán még akad csiszolnivaló, de hazugságon nem kaptam. Egyszerűen remek kis bucikák születtek a kezem alatt, és csak azt bánom, hogy sehogysem sikerül újra megtalálnom a Nemkedves Úriember blogját, hogy személyesen is tolmácsolhassam végtelen hálámat.
Hozzávalók (nyolc db. zsömleméretű bucihoz):- 750 gr liszt- 1 ek szárított élesztő- 2,5 tk só- 500 ml melegvíz- 100 ml tej- 1 ek mézEgy nagy keverőtálban (de tényleg nagy legyen) kimértem a lisztet, hozzákevertem az élesztőt és a sót, egy másik tálban pedig összeöntöttem a vizet, tejet és a mézet. A folyékony részleget a száraz részleghez öntöttem, és kézzel alaposan összekevertem kb. egy percnyi turkálással.
Egy kis liszttel meghintettem a massza tetejét, lefedtem folpakkal, és másfél órára odaállítottam a meleg radiátor mellé.
Egy óra múltán bekapcsoltam a sütőt 240 fokra, és egy vizzel félig töltött mélyebb tepsit helyeztem a sütő aljára.
Elővettem két sütőlapot, sütőpapírt szabtam rá, és félretettem.
A másfél óra leteltével a nagyar nőtt ragadós tésztát igen-igen erősen lisztezett deszkalapra borítottam, kicsit lapítgattam rajta, és egy pizzavágóval nyolc egyenlő részre osztottam. Minden részt kétszer meghajtottam, és a hajtással lefelé a sütőlapokra helyeztem. Itt gyorsan kell dolgozni, nem tesz jót a tésztának ha sokat nyomogtajuk, tapicskoljuk.
A recept nem írta ugyan, de én a biztonság kedvéért még pihentettem őket kicsit egy konyharuha alatt, de épp csak annyi ideig, ami alatt elmostam a keverőtálat meg az eszközöket, és lepucoltam a deszkát.
Ekkor aztán az előmelegített sütőben két részletben kisütöttem a képen látható bucikákat mindössze 20 perc alatt.
